Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hastánc az arab világban

 

RAQS SHARQI, A  KELET TÁNCA 

A „hastánc” európaiaktól származó elnevezés, mely a 19. században terjedt el, miután  a század hajnalán Napóleon katonái megismerkedtek az egyiptomi táncosnők   csábító hatalmával.  A tánc maga, mint művészetet ihlető téma, akárcsak az ókori Egyiptom gigantikus varázsa,  azóta is fogva tartja az orientalistákat.

A festők és írók múzsái így kerültek át az európaiak tudatába, s ettől kezdve mesterségüket, már mindenütt   „hastánc” néven ismerték.

Az arab világban ez az elnevezés ismeretlen. Itt ez a tánc, a Kelet Tánca néven ismert, arabul: Raqs Sharki [raqs šarqi], melyet később lefordítva terjedt el az Orientális Tánc kifejezés.

A hastánc az arab világban is, mind műfajilag, mind előadás-technikailag is folyamatosan fejlődik, változik.

A társadalmi konvenciók  állandóan hatottak rá, és alakították magát a táncot is.

Ez a tánc a történeti fejlődés során  mindig is  tükrözte azokat a társadalmi kereteket, amelynek része volt.   A táncosok, az időről időre megerősödő vallási  tradíciók okán számos alkalommal kerültek előítéletek kereszttüzébe, sőt  a társadalom peremére is.

A kemény patriarchális   rendszer nehezen tolerálta a nőiességükre büszke öntörvényű táncosnők  az elvárt  női ideálnál  jóval szabadabb életfelfogását.

Azonban a férfiak, bár ha társadalmilag a nyomásnak engedve el is ítélték a táncosnőket, a „raqsa sharqijja”[raqsa šarqiyya]  tánca mindig elragadta képzeletüket.  

A táncosok mindig a földöntúli gyönyörök a képzetet hívták elő a férfiakban.

Így maradhatott fenn évszázadokig  a kelet varázslatos tánca a háremek zárt világában, az ott őrzött titkok egyikeként…

 

részlet: Wollner Márta Sába: A női szépség tánca (Bp, 2010 Kossuth-Ventus)