Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nők az arab világban

 A nők helyzete az iszlámban heves viták gyújtópontjában álló kérdés. A nyugati közvéleményt erősen foglalkoztató témában könyvtárnyi irodalom született, és mindig érzelmekkel átfűtötten jelentkezett.

A nyugati nők szemével nézve az arab nő helyzete, kiszolgáltatott, reménytelen, és boldogtalan.

Számára nem adattak meg a legfőbb nyugati értékek, a szabadság, az individualizmus, és a jogegyenlőség.

A kérdés iróniája, hogy egy arab nő hasonló szánalommal tekint, nyugati nőtársára, és gondolja őt boldogtalannak, magányosnak, kiszolgáltatottnak. A szabadság jelentheti a biztonság hiányát, az individualizmus, magányt és elidegenedést.  A nyugati nőnek a létfenntartásért küzd, dolgoznia kell. Az arab nő dolgozhat, de, csak ha kedve tartja, mert férjének és családjának kötelessége őt eltartani. Férje és családja olyan biztonságot nyújt neki, amiről nyugati nőtársának régen le kellett mondania. Legfőbb feladata a gyereknevelés, és a család békéjének és harmóniájának tökéletes fenntartása. Ha ebben a szerepben magára talál, és a férjével harmonikus viszonya van, minden esélye adott a boldogságra.

A feminizmus körül lángoló viták, azonban mégsem teljesen alaptalanok.

A fenti idilli állapot ugyanis csak akkor jöhet létre, ha minden körülmény az elvárások és a tradíciók szerint alakul. Ha élete és vágyai beleillenek a tradíciókba, jó családból származik, erényes, tiszta, szép, fiatal. Jó esélye van, hogy jó férjet talál, aki szereti, akkor biztosan boldog lesz. Férje társadalmi helyzete döntően befolyásolja mindenkori helyzetét.

Azonban, ha valamelyik körülmény nem a legmegfelelőbben alakul, (meghal az apja, a családja rossz hírbe keveredik, házasság előtt szerelmes lesz, és a családja nem támogatja a frigyet, vagy szexuális kapcsolatba keveredik) helyzete egyszerre megváltozik, szinte reménytelen lesz.  Nem véletlen, hogy a téma rengeteg irodalmi művet ihletett. [1] Ezek tragikus női sorsokat dolgoznak fel, amikor a hősnő nem illett bele a tradicionális elvárásokba, és ezáltal elbukik.   

A táncosok főleg a 20. században, amikor a rabszolgaság már hivatalosan megszűnt,  általában szintén olyan nőkből lesznek, akik nem illenek bele a fenti keretekbe. Maguknak másik sorsot választottak, vagy akaratukon kívül kerültek olyan helyzetbe, ami elzárta őket az elvárások szerint való boldogulás lehetőségétől.

 Az arab társadalomban a helyzetük nehéz. Olyasfajta hírességek ők, akikről ugyan mindenki beszél, mindenki ismer, mégsem barátkozik velük egyetlen szomszédjuk sem. Az arab világban egy táncosnő óhatatlanul belesodródik a szórakoztató ipar éjszakai életébe, és számára a „tisztességes” élet felé már nem nagyon van visszaút. Ellenben sajátos szabadságot nyernek, őket ekkor már kevéssé kötik a konvenciók. 

A muszlim nők helyzetéről számos tanulmány született.

 Ezekből megtudhatjuk, milyen az arab társadalom nőideálja, hogyan vélekednek a nőkről a férfiak, és hogyan vélekednek a nők önmagukról.

A kérdésben fontos tényező, hogy soha ne csupán a saját értékrendünk szerint ítéljünk.  Soha nem szabad megfeledkeznünk, arról a rendkívül kifinomult és bonyolult viszonyrendszerről, ami átfogja az egész társadalmat, és aminek szabályait nem ismerjük.

Természetesen ugyanez igaz fordítva is. Ők sem ismerik a mi társadalmi viszonyainkat.  Ezek adják azután a legtöbb félreértés alapját. 

Egy konzervatív arab országból érkezett férfi szerint minden európai nő egyszerűen szajha, hiszen házasság nélkül létesít szexuális kapcsolatot. Az, hogy a mi párkapcsolatainkban is létezik hűség, számára tökéletesen értelmezhetetlen. A párkapcsolatból ki lehet lépni, majd újat kezdeni más valakivel. Sok időnek kell eltelnie, mire ez a férfi egy európai országban megtanulja, hogy itt is vannak a párkapcsolatokban erkölcsök. Természetesen, az, hogy ki hogyan áll  ezekhez a kérdésekhez, az egyénektől is függ.

Egy másik példa.

Ha egy arab nő enged udvarlója heves ostromának, aki esetleg házassági ajánlattal örök szerelméről biztosítja, a vágyak beteljesülése után a férfi szó nélkül elfordul a nőtől, szajhának tekinti, és ez a viselkedés az emberek szemében tiszteletre méltó, és a férfi becsületére való.

A nő elveszíti további lehetőségét egy tisztes házasságra.

Európai nőként gondolkozva ez vérlázító, és igazságtalan.

Az arab gondolkodásban másról van szó. A legfőbb női erény a szüzesség, a tisztaság. A nőnek erre vigyáznia kell. Ez biztosítja a férfit arról, hogy állhatatos, és erős nőt vesz el, akiben bízhat. Ha a nő ezt odaadja, nem szerelmi zálogot, hanem gyengeséget látnak benne.

Ebben a kérdésben sokkal nagyobb a társadalmi nyomás, mint a felek személyes döntése.  A  házasság magas anyagi vonzata miatt nem ritkák a sok éves jegyességek.    Nem nehéz elképzelni, hogy ez mekkora feszültséget teremt.  A tradíciók védői azzal érvelnek, hogy bár nem ismerhetik meg egymást a párok házasság előtt, ezek a frigyek mégsem bizonyulnak kevéssé működőképesnek. Nyugaton, még mindig jóval magasabb a válások aránya. A liberális ellenvélemény ezzel szemben az, hogy természetes ez az arány, hiszen az, hogy nem végződik válással, lehet annak is a jele, hogy jóval magasabb a beletörődés mértéke. 

Példa azonban mindenre akad. Minden előfordul, és annak az ellenkezője is.  Az arab társadalomban uralkodó általános vélemény az, hogy a  konvenciókkal nyíltan nem lehet szembe menni.

Ezt mi, képmutatásnak neveznénk. Ott viszont mások tradíciók iránti elkötelezettségének tiszteletben tartását látják benne, vagyis nem negatív, hanem pozitív értéket, és ez is óriási különbség.  

Részlet: Wollner Márta Sába: A női szépség tánca (2010 Kossuth-Ventus)